KEDVES LÁTOGATÓNK!
Honlapunk nemrégiben újjáépült. Az egyes részek feltöltése folyamatosan történik. Sok funkció még nem, vagy csak korlátozottan használható. Dolgozunk azon, hogy tartalmas, sok információt hordozó felületet hozzunk létre. A teljes feltöltésig szíves türelmüket kérjük!

Több alkalommal is felléptek, mindig nagy sikerrel

2017.július 22-én indultunk a messzi Németországba, a Fekete-erdő vidékére 5 szuper napra. Hajnali 4 órakor indultunk, és a kezdeti álmosságot a buszon elűzte az ausztriai hegyek és tavak látványa.

Egy kis GPS bizonytalanság után épségben odaértünk este fél 10 felé. Ott egy közös vacsorával vártak minket és ezt követően mindenki megismerhette azt a családot, amelyik vendégül látja őket a héten. Elmentünk a szállásokra, kipakolt pár cuccot és aludtunk, hiszen 17 óra az nem kis utazás és eléggé elfáradtunk.

 Másnap egy bevásárlóközpont parkolójában ugráltunk, ami nekünk is és a vásárlóknak is egy élmény volt. Elég meleg volt és a helyi polgármestertől kaptunk belépőket a helyi strandra, amit ki is használtunk gyorsan. Csobbantunk egy jó párszor a Rajna természetes vizével feltöltött medencékben, csúszdáztunk még az eső előtt. Gyorsan megnéztük még a több, mint 900 éves fahidat Bad-Säckingenben,  majd mentünk vissza a faluba, ahol a helyi fiatalokkal találkoztunk. Mi kicsit ugráltunk velük ők meg tanítottak nekünk egy-két táncot. Aztán Roland bácsi (Roland Baumgartner, a helyi polgármester) meghívott bennünket egy kerti party-s sütögetésre. Minden olyan németes volt, különleges és egészséges a vendéglátók mérhetetlen szeretetével.  Estefelé mindenki megkereste a saját szállását és hazament, a házvezetők pedig még maradtak a kísérőinkkel beszélgetni.

 

Vasárnap reggel a kellemes idő miatt elmentünk túrázni a közelben lévő erdőbe és megnéztük a 63 méter mély víztározót, ami áramot termel és szinte a felhők felett volt szó szerint. Ezt követően mentünk 8 km-t túrázni egy mesébe illő erdőbe. Fél 4-kor az oberhof-i falunapon léptünk fel. A közönség nagy figyelemmel követte a lépéseinket és hatalmas tapssal jutalmazták fellépésünket. Később még jöttek oda hozzánk, hogy nagyon ügyesek voltunk, hihetetlen, amit csinálunk, és hasonló dicséretetek kaptunk. Hazamentünk átöltözni és vissza a fesztiválra. Összeismerkedtünk néhány német helybélivel, beszélgettünk, nevettünk. Éjfél felé mindenki ment haza, mert addig volt a kimenő.

 

Hétfőn ellátogattunk a Rajnai vízeséshez Svájcba. 2 óra busszal, de megérte, mert a gigantikus látvány az gyönyörű volt. Kicsit veszélyesebb, mint a kiskunmajsai őrvény a medencében és erősebb is! Itt eltöltöttünk pár órát aztán hazafelé megálltunk Laufenbugrban, ami már Németországban van és visszasétáltunk Svájcba, ahol szintén Laufenburgba találtuk magunkat. Kicsi város nézés, és mentünk hazafelé mert pakolni kellett. Időbe lefeküdtünk, mert visszafelé szintén sokat kellett utazni.
Reggel 7-kor indultunk szóval előtte mindenki készített egy közös képet a vendéglátójával és mentünk a buszhoz, mert 7-kor indultunk. Könnyes búcsú, integetés és a busz indult. A jó emlékek mellé elengedhetetlen néhány rossz élmény is. Meg kellett állnunk, mert a sofőr úgy érezte, hogy defektet kaptunk. Megnézte, de nem látott semmit és indultunk is volna tovább, de valami mi még mindig nem stimmelt.  Kiszállt mindenki és kocsit alaposabban megnézte a két sofőr. Meglett a probléma oka és a megoldáson tanakodtak, mert nem volt olyan szerszám, amivel az eltört csapágyat ki tudták volna cserélni. Így várnunk kellett. A sofőrök mindent megtettek de nem tudtak szerezni sehogy sem ilyen szerszámost. Egyik csapattársunk apukája nem messze dolgozott tőlünk így tőle kértünk segítséget. Vett szerszámot, de az is gyengének bizonyult, a másik busz, ami tudott volna értünk jönni pedig csak reggelre tudott volna kiérni így kénytelenek voltunk a buszba éjszakázni.

De nem volt pánik, mindenki próbált aludni és nem erre gondolni. Mikor felkeltünk az egyik sofőr fia érkezett Magyarországról a megfelelő szerszámmal és így meg tudták csinálni a buszt. 6- órakor már úton is voltunk. Juszti néniék mielőtt indultunk volna Németországból előtte bevásároltak és így egészen otthonos lett a hazafelé történő nagyobb pihenő is. Mint egy nagycsalád! Délután 2-kor haza is értünk, a szülők is megnyugodtak.
Nagyon szépen köszönjük a két buszsofőrnek a biztonságban való hazaérkezést és egy élmény volt velük utazni. Köszönjük Pfeilmayer-Ördög Andrea néninek, hogy elkísért minket és segített az angol nyelv használatában, amikor mi elakadtunk, köszönjük Ráczné Böröcz Ica néninek és Turcsányi Jancsi bácsinak, hogy segítették csapatunkat és a siker elérését.  És a legnagyobb köszönet Juszti nénié, aki mind ezt megszervezte és tartotta a kapcsolatot az ottani vendéglátóinkkal.

 

Egy örök emlék, egy örök tapasztalat az, amit ott kint kaptunk a kedves vendéglátóinktól, az oberhofi emberektől. Sohasem feledjük. Az utazásunk megvalósulását különböző módon támogatta Dr Papp Sándor Pusztamérges polgármestere, Kis-Rigó László püspök úr, Dobó István, Öttömös polgármestere, Aradszky László és szüleink. Nekik is szívből köszönjük!

Jáger Boglárka

 

Partnerek

 

 

 

  





 

 

 

Havi Mini Eseménynaptár

loader
Go to top