krónika

..ami 1927. február 1-től 1975. augusztus 31-ig összekötötte Pusztamérgest Szegeddel és meghatározó szerepet töltött be az itt élő emberek életében. A kisvasút, pontosabban az Alsótanya vasút története sokkal korábban kezdődött. Szeged város vezetőit már a XIX. század végén foglalkoztatta, hogy miként lehetne a városhoz tartozó és Kiskunhalas irányába elnyúló nagy kiterjedésű területen élő tanyai lakosság közlekedési gondjain segíteni.

tervezgetés

A szétszórt tanyákon élő emberek lovaskocsival közlekedve az úttalan utakon 4-8 óra alatt értek a szegedi piacra; természetesen csak akkor, ha a havazás vagy a belvíz nem zárta el őket hetekre vagy hónapokra a külvilágtól. Ilyenkor a tanyai termények pontosan úgy hiányoztak a város piacáról, mint a kereskedőknek és iparosoknak a tanyai vásárlók. Ezen a gondon akart segíteni két szegedi vállalkozó, dr. Nyilassy Pál ügyvég és Ormódy Béla földbirtokos, akik 1897-ben előmunkálati engedélyt kértek és kaptak 1 évre a kereskedelemügyi minisztertől Szeged és Kiskunhalas között - Üllés, Zsana, Eresztőpuszta érintésével - helyiérdekű, gőzüzemű, normál nyomtávú (1435 mm) vasút építésére. Ez a terv pénz hiányában nem valósult meg, de az érdekeltek figyelme a vasútépítés felé fordult és évtizedekig tartó sajtóvita kezdődött a vonalvezetéssel és a nyomtávolsággal kapcsolatban.

Az 1987. évi helytörténetileg is nevezetes. Ekkor jelentek meg itt az első telepesek, akik csak sok viszontagság mellett tudták a sivár homokú, buckás, egyenlőtlen talajt annyira rendbe hozni, hogy termőtalaj legyen.

1902-ben Ormódi Béla - az említett vasútvonal egyik engedélyese - megvásárolta a közigazgatásilag Kiskunmajsához tartozó 4238 kat. hold területű pusztát és 1905-ben szőlőtelepet létesitett. A község belső magvát képező un. Nagytelepen az első telepesek 5 holdas parcellákra osztott homokos, addig műveletlen talajon foglalkoztak szőlőtermeléssel. A szőlőtelep beültetésekor 40 munkáslakás is épült. Ezek a családok voltak a község őslakói. Többen tanyát vettek, vagy építettek ezen a területen. Ormódi Bélának köszönhetően a szőlőtelep olyan rohamosan fejlődött, hogy 1908-ban a "világtól elzárt" önálló község lett Pusztamérges. Ormódi Bélát pedig a hálás utókor a település 90. évfordulóján posztumusz díszpolgárrá választotta.

A következő években tovább folytatódott a vasútépítéssel kapcsolatos végeláthatatlan vita, majd kitört az első világháború és ez a téma lekerült a napirendről, csak 1924-ben kezdtek ismét foglalkozni vele. Nem csak a tervezőket, hanem például Móra Ferencet is megihlette a tanyákat a várossal összekötő kisvasút építése.

A város közgyülése 1924 júliusában elhatározta, hogy Szesztay László műegyetemi tanár terve alapján Speyer kölcsönnel kiépíti az alsótanyai keskennyomközű gazdasági vasutat. A terv szerint a kisvasút Szegedről (akkor még nem volt eldöntve, hogy Rudolf térről) kiindulva halad Kunhalom, Alsóközpont (ma Mórahalom) érintésével Várostanya (ma Ásotthalom) végállomásig. Ebből a vonalból Kunhalom állomáson (a Balogh iskolánál) ágazik ki ÉNy felé Sárkányhegyet (1953-tól Domaszék), Lengyelkápolnát (1950-től Zákányszék), Zákányi iskolát érintő vonal és halad Pálffy tanya (ma Ruzsa) végállomásig.

és elindult!

1926 januárjában megkezdődtek a kisajátítások, márciusban pedig Kunhalmánál megkezdődött a vasútépítés. Pusztamérges vasúttörténete ez év nyarán kezdődött, amikor a település lakói - látva, hogy a normál nyomtávú vasúti tervből már nem lesz semmi - küldöttség útján kérték a várostól, hogy a gazdasági vasút északi szárnyát a Pálffy tanyától 8 1/2 kilométerrel építsék tovább Pusztamérgesig.
A város törvényhatósági bizottsága 1926. szeptember 29-én tárgyalta a vonal meghosszabításának ügyét és határozatba foglalta az építés feltételeit. A város 1926. október közepén bizottságot küldött a pusztamérgesi képviselő testületi ülésre és ekkor a vasútállomás helyét is kijelölték. Időközben a vasútépítés olyan gyors ütemben haladt, hogy a Szegedi Napló december 2-án arról számolt be, hogy "a tanyai kisvasút sinjeit már lefektették egészen Pusztamérgesig, ahová szerdán futott be az első gőzmozdony.
A mérgesi lakosság nagy örömmel fogatta az első vonatot, amelyen a város részéről Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos képviselte a várost. Az első befutott mozdony örömére az ősi hagyományokhoz híven bokrétaünnepet rendeztek Pusztamérgesen, és megvendégelték a munkásokat..."

A vasútépítők karácsonyi ajándékként szerették volna átadni a kisvasutat, de a szigorú téli időjárás ezt megakadályozta. Nem sokkal később, 1927. január 29-én már arról számolt be a Délmagyarország c. napilap, hogy "Félkilenc órakor kezdődött meg a Rudolf-téren a kisvasút mütanrendőri bejárása. Az állomásépület előtt megjelent mindenki, aki meghívót kapott. A kisvasút már ott várakozott a pályaudvaron, tisztára pucolt vagonjai ragyogtak az erős napfényben, a jó előre befűtött kismozdony vastagon ontotta a fekete kőszénfüstöt. . . Kilenc óra körül megalakult a bizottság, majd tagjai felszálltak a vonat utolsó kocsiába és a mozdonyvezető utasitást kapott az indulásra. A kisvonat minden útkereszteződésnél, állomáson és megállóhelyen megállt, a bizottság mindent a legapróbb részletig megvizsgált, és a kisvonat haladt, döcögött a tanyavilág felé, és így hagyta el sorban az öreg tanyákat.

Kellemesen lepte meg a bizottság tagjait minden állomás. Apró villaszerű épületek zöldre festett ablakfákkal és ereszekkel. Tiszta világos szobák, tágas várótermek. Sokan szívből irigyelték az állomásfönököket. Két órakor érkezett a vonat Pusztamérgesre. Az állomáson már várakozott az egész falu. Harsány éljenzéssel fogadták az állomásra berobogó masinát.

hamar megkedvelték

Fonott flaskók kerültek a vonat büféjébe, telitve jófajta mérgesi borokkal. Félóra veszteglés után indult vissza a vonat a város felé. Az út visszafelé már gyorsabb ütemü volt. Hat órakor ért be a kisvonat a Rudolf-téri végállomásra." A bizottság mindent rendben talált, így semmi akadálya nem volt annak, hogy február 1-től meginduljon a menetrend szerinti közlekedés.
A kisvasutat hamar megkedvelte a falu lakossága, mert akkor ez volt az egyetlen összeköttetés a külvilággal, a falut érintő müutat csak 1933-ban épitették meg. A kisvasut évtizedeken át szállitotta a munkába járókat, a tanulókat, a piacra igyekvőket portékájukkal együtt, az élelmiszert, tejterméket, tojást, gyümölcsöt, bort...stb., kijelölt vonatokkal a postaküldeményeket, visszafele főként építőanyagot és talajjavításra trágyát.

Az 1960-as években Pusztamérges állomás átlagos utasforgalma 35-40 ezer fő/év, az áruforgalom feladásban 15-20, leadásban 300-350 kocsi/év volt.

A kisvasút nem csak vonataival, hanem telefonvonalával is jelentős volt ebben a térségben. Pusztamérgesen 1958-ban még csak 17 telefonelőfizető volt (a vasutállomáson volt postai telefon), de azokat csak a postaszolgálat munkaideje alatt lehetett használni, ahol kézikapcsolásu központ volt. A kisállomáson viszont folyamatos szolgálat volt, vagy a munkaidő a postainál tovább tartott, így sürgős esetben az átrakói vasúti alkalmazott közvetítésével értesiteni lehetett a mentőket, a rendőrséget vagy a tűzoltókat.

A korabeli tervekben többször szerepelt a kisvasút átépitése és bővitése. Pusztamérges ezekben a tervekben komoly elágazó központként szerepelt. A közelben új állomást épitettek volna, ahol csatlakozott volna a kecskeméti kisvasúthoz. Ezek a tervek nem valósultak meg, de csatlakozó állomás mégis volt Pusztamérges. A bajai székhelyű 22. sz. Autóközlekedési Vállalat 1954 májusától egy pár autóbuszjáratot közlekedtetett Baja-Kiskunhalas-Öttömös viszonylatban. A járatok csak munkanapokon közlekedtek, és Pusztamérgesen csatlakoztak a kisvonathoz.

Egy Öttömös - Szeged út menetrendje az alábbi volt:

Busz indul:         4.30 - Öttömös - Busz érkezik:                   16.40
Busz érkezik:      4.47 - Pusztamérges vasútáll. - Busz indul: 16.23
Kisvonat indul:    5.10 ........... ............. Kisvonat érkezik:     16.00
Kisvonat érkezik: 7.05 -Szeged átrakó pu.- Kisvonat indul:    14.05

A kisvasút az 1960-as évek végén már nem tudta az utazási szükségleteket maradéktalanul ellátni, ugyanakkor megindult ebben a térségben is az autóbuszközlekedés. Az áruk átrakása is fokozatosan csökkent, mert gépkocsival háztól házig lehetett a küldeményeket fuvarozni. Tervezték a vonal átépítését is Kiskundorozsma fürdő, a község és a vasútállomás érintésével, de ez sem történt meg. A piaci forgalom is észrevehetően csökkent, amikor megszüntették az átrakó pályaudvar és a Marx (ma Mars) tér között először a villamosjáratokat, majd az autóbuszjáratokat, és gyalogolni kellett Szeged állomásig, az 1-es villamos megállóhelyéig.Végül az 1968.évi közlekedéspolitikai irányelvek megfelelően felülvizsgálták a kisvasút személy-és áruforgalmát, aminek eredményeként 1975. szeptember 1-től a kisvasút feladatát átvette a szegedi Volán Vállalat, amely már addig is jelentős szerephez jutott ebben a térségben.

48 év működés

A kisvasút legnagyobb érdeme az volt, hogy 48 évig tartó üzemideje alatt a szétszórt, szervezetlen tanyavilágot egyre jobban egyre jobban fejlődő falurendszerré alakitotta át. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk a város szívéhez nőtt kis "madzagvasút" emlékét, hogy gyermekeink is mesélhessenek arról unokáinknak, hogy volt egyszer ebben a térségben is egy kisvasút. Erre már megnyugtató módon több garancia is van. Szegeden a kisvasút megnyitásának 70. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a Roosevelt tér 14. számú ház falán, Domaszéken felújították a kisvasúti állomás épületét amiben 2008. julius 18-án megnyitották az állandó kisvasúti kiállitást, de sorolni lehetne az utóbbi évek tévéfelvételeit és a volt alsótanyai települések megemlékezéseit is. (pl. Mocsár Gábor: Keskenyvágányon c. írása)

Szesztay lászló - akinek a terve alapján a kisvasut épült - még beláthatatlan sorban vonuló lovaskocsi tábort látott, ami fokozatosan napjainkra gépjármű áradat lett. Amilyen meghatározó szerepet töltött be a kisvasút az Alsótanya életében, annál sokkal fontosabb szerepe van az M-5-ös autópályának a homokhátsági települések fejlődésében, ami már teljesen megváltozott körülmények között folytatódhat tovább.

összeállitotta: Engi József
vasúttörténész
2008.08.28.

A szerzőnek több kisvasúttal, annak történetével kapcsolatos írása jelent meg, amit számos tanulmányban mint hiteles és átfogó forrásmunkát használtak fel.

A Csongrádi borvidék összes területe: 14 275 ha
Hegyközségi nyilvántartás szerinti területe:
1770 ha

Földrajzi elhelyezkedés

A csongrádi oltalom alatt álló eredetmegjelölésű borok termelésére lehatárolt terület Magyarország déli részén, a Tisza folyó két partján mintegy 100 km-es hosszban helyezkedik el. Nyugatról és északról a Duna-Tisza Közi Homokhátság, keletről a Maros-Körös köze, délről az országhatár határolja. A termőhely környezeti jellemzőit alapvetően a sík, alföldi jelleg, és a térséget átszelő folyók, a Tisza, a Körös, és a Maros, illetve ezek mellékfolyói határozzák meg. A tengerszintfeletti magasság 120 m alatti, a területek többségén alig haladja meg a 100 m-t.

Klíma

A termőhely klimatikus viszonyait a Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlat határozza meg. Egyes években mediterrán hatások tapasztalhatók. A napfényes órák átlaga 2 200/év, itt a legmagasabb Magyarországon. A csapadék átlagos évi mennyisége 450-500 mm, de a területet átszelő folyók (Tisza, és a Tisza holtágai, a Körös és a Maros) kedvezően hatnak a talaj vízellátottságára és optimális páraviszonyokat teremtenek a szőlő fejlődéséhez és éréséhez.

Talaj

A csongrádi borok termőhelyeinek főként az öntés talajon található lepelhomoktalajok a jellemzők. Kisebb részben barna erdőtalajok, csernozjom, réti talajok is fellehetők. A homoktalajok sajátossága, hogy gyorsan melegednek, világos színük miatt a napsugárzást jobban visszaverik, ami elősegíti a szőlő érését is, valamint kvarctartalmuk miatt immunisak a filoxéra szempontjából.

Mérges a középkorban Asszonyszállása néven kun település. Az 1570. évi török adóösszeírás Asszonyszállása pusztán 11 szállást és 1300 db marhát vett számba, ami arra vall, hogy a pusztán a 16. század második felében továbbélt a középkorban jelentős állattartás és állatteleltető szállások léteztek. 1702-ben a Kunsággal együtt a Német Lovagrend tulajdona lett, 1745-től, a Jász-Kun Kerület megváltásától a kerü­lethez tartozott, majd Jászberény város birtokába került. Bedekovich Lőrinc 1799-ben így írta le:

„Kis Kun puszta, melly a' Districtusok neve alatt hivatik, fekszik 2 Mért­ földre Halastul, határai ezek: éjszakrul Füzes, napkeleírül Kigyós, délrül Szegedi Kereset nevű puszta, napnyugatrul Zsana. A' földje homokos, vágynak azonban meg­ lehetős kaszállói, essős időben álló vizei vágynak, de erdeje nintsen."

1850-ben Mérgesen 3 házat vettek számba, 10 „lakosztállyal", ahol 35 személy élt. Ezek nagygazdák, (bérlők?) szállásai lehettek, ahol családos béresek gondozták az az istállókban telelő jószágállományt. E szállási épületeket az 1862—63. évi kato­nai térkép is föltünteti. A 19. század végén a jászberényi közbirtokosságtól Meszes Mátyás és társai bérelték a pusztát, és a visszaemlékezők szerint jószáglegeltetésre használták.

1902-ben egy vállalkozó szellemű szegedi pénzember, Ormódi Béla vásárolta meg a jászberényiektől és kedvező föltételek mellett azonnal fölparcellázta. Egy lánc (1200 négyszögöl) földet 90 forintért adott, de a kortársi leírás szerint „,..a legszegé­nyebb emberek néhány korona foglaló biztosítása mellett hozzájuthattak a földhöz," és az árát részletekben törlesztették. A visszaemlékezés szerint a föld árának negyed­ részét kellett kifizetniük, a többire részletfizetési engedményt kaptak. Ormódi 1903-ban 300 magyar holdon szőlőültetvényt telepített, s hogy ehhez munkaerőt biztosít­ son, az új község kijelölt belterületén 600 négyszögöles házhelyeket osztott és 40 munkáslakást épített.
Az újabb parcellázás hírére ismét megmozdult a táj földéhes parasztsága. Jöt­tek a szomszédos szegedi földről, a halasi és dorozsmai határból, de távolabbról, Kistelekről, Sándorfalváról is. „Egyik ember csalta ide a másikat.. .szegény emberek jöttek, mert mindig azok vándorolnak, akik nincsenek megelégedve a sorsukkal." Ormódi 5—10 magyar hold területű parcellákat osztott, és a kis pénzű szegényparasz­ tok többnyire egy parcellát vettek, de a nagyobb földhöz jutás vágya ide is vonzotta a tőkeerős, nagy jószágállománnyal rendelkező környékbeli gazdákat.

A parcellázás évében a 4237 kat. hold kiterjedésű Pusztamérges legnagyobb bir­tokosa még maga a vállalkozó Ormódi Béla volt. A földvásárlók közül Meszes Mátyás korábbi nagybérlő a kiparcellázott falumagtól északkeletre, egy tagban kb. 500 holdat birtokolt. Kiterjedt majorja bizonyára már akkor fölépült, amikor még bérlője volt a pusztának.

Dobó István szeged-királyhalmi nagygazda 360 lánc földet vásárolt Mérges pusztán. Ő maga nem költözött át mérgesi tanyájára, hanem fogadott gazdálkodóval irány íttatta a munkát. Földjén 10 kommenciós béres dolgozott, 40 ökörrel. Miután Miklós nevű fia 1910-ben megnősült, ő vezette a gazdaságot a mérgesi tanyán. Dobó gazda híres lótenyésztő volt, lovakat „futtatott", ezért a környéken Futó Dobónak emlegették. (Adatközlő Dobó Miklós, sz. 1885. gyűjtés 1970-ben). Pusztamérges 1902-ben készült kataszteri térképe a határban, É-ról D felé ha­ ladva — Ormódi Bélán kívül — az alábbi birtokosokat tünteti föl : Nagy János István Dorozsmáról, Gyuris Antal Dorozsmáról, Dobó István Szegedről, Wolford (Sátán) Antal szegedi, Pap Ferenc, Víg József, Berta Imre és György, Darázs Ferenc, Bari Pál, Mészáros József, Lőrik (Kripány) István, Csuka István, Tanács György és Ördög Illés (szegediek), Csóti Pál és Mátyás, Lajka Fe­renc „Szegedi tanya 203.", Mucsi András, Ördög Pál, Szűcs István kisteleki, Tóth János Dorozsmáról, Répás (Kocsonyás) József, Kalmár József, Meszes  Mátyás (birtoka a felparcellázott belterülettől ÉK-re, a VIII., XXIV., XXVI. dűlőben terül el, az 1521. helyrajzi számon majorság látható, négy épülettel : az egyik alaprajzából ítélve úri lakás, ettől kb. 100 m-re cselédház és gazdasági épületek voltak), Ördög János és Illés, Császár Ferenc, István és Pál, Babarczi János, Csonka Ferenc, Ballá Imre és András, Kocsis Imre, Lovászi Ádám (2 parcellát bírt), Rutai (Galuska) Imre (2 parcellát bírt), Kis (Kos) József Szegedről, Módra István, Budai Pál, Sziládi István (halasi, 2 parcellát bírt), Farkas János, Halasi tanya 744., Brinkus Mihály, Monostori József, Kovács Imre, Soós István, Körösi István, Zeleji Antal, Csipkó József, Molnár Antal, Lévai János, Bugnicz Péter, Szélpál Miklós, Sándor József és neje Szegszárdi Júlia.

A kimért belterülettől K-e,

a XXIX. dűlőben: Kazi Antal, Daka Antal, Csá­szár János, Szegei Péter, Kovács György, Virág Péter, Ormódi Béla nevén 2 parcella,
Kovács Imre, Szűcs Pál, Hija (? nem Héja?) Pál, Hija Mátyás, Fábián Antal, Or­módi Béla, Szabó Galiba András, Király Ferenc; a dűlőút másik oldalán,
a XXVIII. dűlőben: Lajtos Balázs, Túri Ádám, Daka Antal, Daka Mihály, Veszelovszky Ferenc, Király István, Horváth (Bagó) Károly, Pesti Antal, Erdélyi Ferenc, Gombos József, Móra János, Szűcs József — Ormódi Béla —, Pap Antal.
A XXVII. dűlőben: Ábrahám Imre, Ábrahám Antal, Ábrahám Mihály, Szalma György, Ábrahám János, Rácz István, Gál Lajos, Szélpál József, Horváth János, Buvári Ferenc, Buvári József, Hódi János, Ormódi Béla (tíz parcellán), Pap Mihály, Fehér Péter, Török József, Joó Mihály.
A XXX. dűlőben: Bugnicz János, Sándor István, Sándor Antal, Rácz István, Magyar Lajos, Szabó Ferenc, Boros József (fél parcellát bírt), Molnár Mihály (fél parcella), Ormódi Béla (hat parcella), Kis Sándor, Rigó Anna, Puskás István,
A XXXI. dűlőben: Soós János, Magyar János, Kispál Péter, Bagány József, Csipak Antal, Krajkó János, Szabó Mihály, Kiri Mátyás, Katona János, Szécsi Anna, Miklovics Pál, Ormódi (négy parcella), Dakó Mihály, Börcsök József, Ismét Ormódi birtokteste és rajta 3 épület, a szegedi határszélen.
XXXII. dűlőben: Kispál Péter, Lantos Eszter, Pap Antal, Lantos Farkas, Tanács István, Hajdú Sebők Júlia, Ismét Ormódi, Erdődi József, Belső Átokháza 48.
XXXIII. dűlőben: Szabó Galiba István és neje, Szundi Erzsébet, Halas tanya 742., a többi parcella még Ormódi Béla nevén.

Említsük meg az átlagosnál több földet birtokló parasztgazdákat: Mucsi András kb. 200, Wolford Sátán Antal szeged—alsótanyai nagygazda kb. 150, Kalmár József és Sándor József kb. 100-100 hold földet vásároltak Mérgesen. A szegedi Tanács György és Ördög Illés kb. 60 holdon, Pap Ferenc kb. 50 holdon telepedett meg. Úgy tudjuk, hogy Pap Ferenc az alsótanyai Tiisöksorroi kerekedett föl és a mérgesi homo­kon először fődgunyhót épített. Pap Antal, Sándor Antal és Szabó Ferenc kb. 40-40 holdat, Kispál Péter 30 holdat vett. A többi, 1902-bó'l ismert telepes 1-2 parcellán kezdte a gazdálkodást. A kiosztás évében 20 gazdának volt tanyája, többnyire az említett birtokosoknak.

Már 1902-ben megindult a falu benépesülése is. Szabályos, téglalap alakú falu­ magot hasítottak ki, ahol hosszában két utca és két faluszéli házsor, keresztben két utca telkeit árulták. 1902-ben a faluban 22 ház épült fel.

Az 1903-ban telepített ún. „nagytelep" után 1906-ban létesült a 130 holdas Grüner-féle Hungária szó'lőtelep, 1908-ban a Kiss Ferenc-féle szőlőtelep, amelyeket az Ormódi által ültetett „nagytelep"-hez hasonlóan a faluban letelepült szakmányos munkások műveltek. A parcellázás és az úri birtokosok létesítette szőlőtelepek von­zását mutatja, hogy míg 1900-ban Mérges pusztán 184 ember élt, addig 1910-ben Pusztamérgesen, azonos területen 2012 személyt írtak össze. A benépesedési folya­mat — mint látható — nem a semmiből indult, hiszen a századfordulón néhány bérlő nagygazdának állattartó tanyája volt a pusztán, ahol számos cseléd élt — ám a par­cellázás után nyolc évvel több mint kétezer ember népesítette be a korábban kietlen, néhol buckás, néhol erdősített homokpusztát. A lakosság 70,2 %-a tanyán, 29,8 %-a a faluban élt (1910). Pusztamérgesen a falusi lakosság aránya a vele egy időben létesült pusztai településközségekénél magasabb, ami az Ormódi-féle telepítés egyik céljával, szőlőművelő szakmányosok faluba telepítésével magyarázható.
Mérges 1908-ban alakult önálló községgé, addig Kiskunmajsához tartozott.
1926-ban a kiépült szeged—alsótanyai gazdasági kisvasút egyik szárnyvonalának végállomása lett, ami tanyai termelőinek megkönnyítette a városi piac elérését.
Érdemes a két szomszédos homoki község gazdaságainak termelési szerkezetét összevetnünk.

Művelési ágak 1935-ben
  Öttömös Pusztamérges
szántóföld 1215 kat. hold 2288 kat. hold
kert 8 kat. hold 54 kat. hold
rét 183 kat. hold 405 kat. hold
szőlő 274 kat. hold 724 kat. hold
legelő 88 kat. hold 409 kat. hold
erdő 82 kat. hold 105 kat. hold
náda 6kat. hold 34 kat. hold
földadó alá nem eső 114 kat. hold 218 kat. hold
  1970 kat. hold 4237 kat. hold

Öttömösön a községhatár 61,6%-a, Pusztamérgesen 54%-a volt szántóföld, a legelő és a szőlő aránya viszont Pusztamérgesen volt nagyobb. Ennek az a magya
rázata, hogy Pusztamérgesen több volt a nagygazdaság és az úri birtokosok — mint láttuk — több nagy szőlőtelepet létesítettek. Öttömösön nem voltak ilyen szőlőtele­ pek, ám tanyás gazdaságaiban jelentős volt a szőlőtermesztés : egy gazdaságra több mint 1 kat. hold szőlő jutott. A rét és a legelő aránya Mérgesen megközelítette a 10-10%-ot, ami arra mutat, hogy a belterjes szőlőkultúra mellett számottevő állat­ tenyésztést is folytattak — ha nem is mindig ugyanazon gazdaságban.

Birtokszerkezet 1935-ben
birtokkategória öttömösi gazdaságok pusztamérgesi gazdaságok
száma területe száma területe
1 kat. hold alatti, szántó nélküli 21 11 k.h. 87 38 k.h.
1 kat. hold alatti szántóföldes  11  7 k.h.  24  13 k.h.
1-5 kat. hold  112  310 k.h.  154  560 k.h.
5-10 kat. hold 60  422 k.h.  99  703 k.h.
10-20 kat. hold  29  423 k.h.  69  957 k.h.
20-50 kat. hold  19  560 k.h.  23  663 k.h.
50-100 kat. hold 4  237 k.h.  8  548 k.h.
100-200 kat. hold - - 3 409 k.h.
200-500 kat. hold - - 1 342 k.h.
500 kat. hold felett - - - -
  256 1970 k.h. 468 4233 k.h.

A gazdaságok több mint fele mindkét tanyaközségben 5 kat. hold alatti törpe­ birtok volt. Az alacsony aranykorona értékű homokföldeken pedig a törpebirtoko­sok jelentős része képtelen volt rentábilis gazdálkodásra, s csak napszámba járással, részes munkavállalással tudta családját, alacsony életszinten fenntartani. Számos szegényparaszt család alól kicsúszott a föld. A 10 holdon felüli kisparaszt gazdaságok száma Pusztamérgesen több és arányuk is valamivel magasabb, mint ÖttömÖsön.
100 holdon felüli nagygazdák — a Dobó, Mucsi, Wolford Sátán család tagjai — csak Pusztamérgesen éltek. 1949-ben Pusztamérges 2198 fó'nyi lakosságából 670 személy (30,7%) élt a falu­ ban, 1528 (69,3%) külterületen, 27 így a község a maga nagyságrendjében számottevő falumaggal rendelkező tanyás településnek mondható.

A két szomszédos homokpuszta parcellázása jelentős népmozgást eredménye­ zett, amely bizonyos mértékig „levezette" a környékbeli parasztok földéhségét. Hon­ foglalók vagy inkább menekülők voltak-e a századforduló táján lezajló belső vándor­ lás részesei? — teszi föl a kérdést FŰR LAJOS, S megállapítja, ezt ma is nehéz eldön­teni. 28 Igazat kell adnunk neki, mert tapasztaljuk, hogy a Duna—Tisza közi futó­ homok meghódítóit a „Vadnyugat" farmer-nemzedékeihez hasonlító kortársi pár­ huzam ma is vissza-visszatér. Több emberi sorsot megismerve közelebb juthatunk a kérdés eldöntéséhez.
A telepesek nagy része valóban menekülő volt: a szegényparaszt a földszerzés, a törpebirtokos a nagyobb föld, a kisgazdái lét reményében hagyta oda korábbi lak­helyét, menekült szűkös léte vagy kiszolgáltatott helyzete kötöttségeitől. Amire vál­lalkoztak, merészség volt, de a századfordulón már nem számított úttörésnek, hiszen a szegedi puszta homokos járásföldjein 1852 óta több ezer parasztcsalád igyekezett hasonló körülmények között megvetni a lábát. Tudták tehát, mire vállalkoztak, és tanultak is elődeiktől. A homok megkötése kitartó szorgalmat, a kialakított speciális munkaeszközökkel (högyhúzó, bakity, szalmahenger) való fáradozást, a föld árának törlesztése beosztó takarékosságot követelt. Akik erre képesek voltak, azok többnyire gyökeret vertek a homokpusztákon. A kérdésre úgy válaszolhatunk, hogy a telepesek zöme menekülő is volt, és honfoglaló is: részese egy nagy települési, népesedési folya­matnak, amelynek már az utolsó hullámaival került új lakóhelyére.

Juhász Antal:
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve,
1982/83-2. A szegedi táj tanyái.
(Szeged, 1989)

Alkategóriák

A borvidék települései

Csongrád, Hódmezővásárhely, Balástya, Csengele, Kistelek, Pusztaszer, Szatymaz, Forráskút, Öttömös, Pusztamérges, Ruzsa, Üllés, Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Szeged-Kiskundorozsma, Mórahalom, Zákányszék, Zsombó.

Csongrádi borászatok

Vitifarm Kft

Farkas Testvérek Pincészete

Tóth Pincészet

Sóshalmi Borászat

Balog Árpád Kézműves Családi Pincészet

Ungerbauer Családi Borpince

Újvári Pincészet

Safari 95 Bt

Havi Mini Eseménynaptár

Móra Múzeum Évkönyve

A HUNGARICANA szolgáltatás elsődleges célja, hogy a nemzeti gyűjteményeinkben közös múltunkról fellelhető rengeteg kultúrkincs, történeti dokumentum mindenki számára látványosan, gyorsan és áttekinthető módon váljon hozzáférhetővé. Az 1982. évi évkönyvben Pusztamérges kialakulásáról a következők olvashatók:

 MÉRGES PUSZTA BENÉPESEDÉSE
(a Móra F. Múzeum Évkönyvéből)

 

Go to top