Mitől akkora hír egy favágás, amikor erdők tűnnek el? Attól, hogy olyan fákról van szó, amelyeket nem csak az érkezők tekintenek a faluhoz tartozónak – hanem a „falu öregjei” is ugyanezt gondolják. Mert ahogy ők, úgy kis hibával a fák is szinte egyidősek Pusztamérgessel.
Az egykori vasútállomás előtt, a sínek végénél állt három csomoros nyárfa. Valamikor a ’20-as években lehettek csemeték, az idősebbek is úgy emlékeztek rájuk, hogy az ő gyerekkorukban is nagyok voltak.
Tényleg jól megnőttek! Egyet sok évvel ezelőtt „elvitt” a buszforduló kialakítása, az a fa őrizte a mellette lévő dombon lévő, a sínek végét jelző lámpát. Két társa a Wolford kocsma (a kiskocsma) mellett állt, támaszt nyújtva a bicikliknek és árnyat adva (esetenként a kisfröccsöktől) megfáradt vándornak is. Dacoltak az időjárással, míg egy zivataros napon beléjük nem csapott a villám.
Azt követően is állták a sarat a falu „északi kapujánál” de nem egyszer száraz, vaskos ágakat hullajtva alá a hatalmas lombkoronából. Valami nem volt már olyan, mint régen. Eddig tartott. A fákat kivágták, helyükön nem marad emléktábla, de mi itt – néhány mondat és fotó erejéig – megőrizzük emlékezetünkben, hogy volt valaha két nagy nyárfa az egykori kocsma mellett, a sínek végénél, sok hirdetéssel a törzsén.
A kivágás híre és a közösségi oldalra feltöltött képek hatására többen ellenvéleményüknek adtak hangot ezzel kapcsolatban. A környezetvédelem fontosságát – amelybe a növényvédelem (így a fák védelme) is beletartozik – nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ránézésre nem volt feltűnő, de a két fa sajnos veszélyessé vált. Már nem most; talán az idő, talán a villámcsapás kezdte ki a törzsüket, ez a tény a vastagabbik nyárfa úttal ellentétes oldalán jól látható volt.
Szinte a csúcsától a földig futó forradás és „rozsdás szín” árulkodott arról, hogy valami nincs rendben. Kar vastagságú száraz ágak eddig is hullottak róla (a buszmegállótól 10 m-re) veszélyeztetve az arra járók testi épségét és balesetveszélyt teremtve a közúton.
Az önkormányzat Kismarczi Attila okleveles erdőmérnök szakvéleményét kérte ki a fákról, aki részletesen, írásban fejtette ki álláspontját. Idézet a szakvéleményből: „a szóban forgó faegyed folyamatosan fennálló veszélyt jelent a gyalogos és gépjármű forgalomra. Javaslom a fa kivágását és keménylombos fafajjal (tölgy, kőris, stb.) történő pótlását.”
Sok ágat le se kellett vágni, mert az elszáradt törzs felső része ripityára tört, amikor eldőlt.
(a szakvélemény teljes szövege ITT olvashat)
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.