Gyorsan jött, mindent vitt

Erős szélről és heves zivatarokról szóltak a dél-alföldi meteorológiai előrejelzések, de arra senki nem számított, ami bekövetkezett. Nem sokkal 19 óra után az ÉNY-i horizonton tornyosuló felhők elérték Pusztamérges térségét is és a percek alatt feltámadó, viharos erejű szél olyan jégverést hozott, amilyenre még az idősebbek is csak elvétve emlékeztek – valamikor az ’50-es években éltek át hasonlót.

A kezdetben csak borsószemnyi jeget hamar felváltotta a diónyi nagyságú, különféle alakú (volt köztük gömbölyű, tojás formájú és lapos is) jégdarabok és sokak elképedésére ez még nem a vége volt! Pedig a veteményesekben és gyümölcsösökben már ez is nagy károkat okozott, de az ezt követő teniszlabda méretű jégverés tényleg mindent letarolt! Ekkorra már némiképp csillapodott a szél, így a jég meredeken esett; öröm az ürömben, hogy ahol elég hegyes szögben érte az ajtót, ablakot, nem törte be teljesen…
A tetőcserepek, tetőablakok, üvegezett teraszok viszont nem menekülhettek: az ítéletidő szinte másodpercek alatt tette tönkre azokat; elég volt, ha valahol kikezdte a felületet, aztán a repedések már gyorsan továbbterjedtek. Puskagolyóként vitte át a jég még a drótos üveg teraszokat is, csak a háló maradt belőle a keretben és a töredezett maradék… a régebbi, polikarbonát terasz fedéseket pedig szinte teljes egészében leontotta.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vonult a jégverés – a közösségi médiában az első megdöbbenést követően 20 óra körül kezdtek szállingózni az első felvételek, hogy hol és milyen pusztítást végzett az időjárás. A garázs híján szabadban parkoló autókban is jelentős károk keletkeztek; a vastag pokróccal takarás – ami egy “hagyományos” jégeső ellen teljesen elegendő – most csak annyival ért többet a semminél, hogy nem robbantotta ki teljesen a szélvédőt, hanem pókhálósra törte. Amit viszont telibe talált, abból nem sokat kellett bontani…

Aki nem élt még át ilyet (sokan vagyunk ezzel így) az hitetlenkedve és tehetetlenül állt a dolog előtt. Ilyen, amikor csak szemlélője az ember a világ alakulásának, de nem tehet ellene… azaz hogy némi környezettudatosabb gondolkodás azért nem ártana, (általánosságban) hogy lehetőleg minél kevesebb hasonló eset történjen – sok ilyen tartalmú hozzászólás is kerengett a képeket, videókat közzétevő posztok alatt.

🤨 Rosszkor és rossz helyen – már ami a körülményeket illeti… ilyet még nemigen láttunk. Máskor is volt már fekete az ég alja, jött már hirtelen a zivatar, de most nem simán zúgott a szél, hanem morajlott! Mélyen és vészt jóslóan, tényleg lehetett tőle félni.
Azt hittem, hazaérek, de még a falu központjában jártam, amikor a Plébánia új bádogtetején kopogni kezdett a jég. 😮 Először az apróbbak, de pár száz méter után már akkorák, amik szilánkokra robbantak szét a betonon! Túlélés üzemmód… nem néztem én semmit, csak tető alatt legyek!
Aztán már nem volt egyéb dolgom, mint döbbenten nézni, hogy veri szét a jég a növényeket, hogy tépi a leveleket… játszóteret ilyen siralmasan se láttam még… és vártam, hogy a hűvös pokolnak vége legyen. S ahogy érkezett, úgy lett vége. Gyorsan. Mintha igaz se lett volna. Gépiesen fogtam a fényképezőgépet és még exponálás közben se hittem el, hogy a csillogó jég ugyan szép, de ugyanannyira gyilkos is, ha a fekete égből hull alá és akkora, mint egy kávés csésze…”

facebook bejegyzés
jégverés csendélet – a kávés csésze 5 cm átmérőjű, magassága 5,5 cm

Az ominózus fotó – több hasonlóval egyetemben – gyorsan szárnyra kapott az interneten, a meteorológiai témájú hazai és külföldi oldalak is hivatkoztak a pusztamérgesi, ruzsai és zákányszéki “észlelésekre” – amit a beküldők / készítők egyöntetű véleménye szerint nagyon jó lett volna soha meg nem tapasztalni. Filmekben jóleső borzongás az ilyen – a valóságban viszont félelmetes látvány!
A felocsúdást követően szerencsére a segítséget és cserepet kérő bejegyzések mellett ugyanúgy megtalálhatóak voltak a felajánlások is, hogy ha nem is ingyen, de honnan és hogyan lehet bontott anyagot szerezni a károk elhárításához. Jó is az, ha van kire számítani ilyen és hasonló esetekben, amikor minden támogatás (még a jó szó is) aranyat ér! Mint a májusi eső… de ez sajnos nem az volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.