Wednesday, 2021. May 12.

Kolumbiai kávé és marokkói tea


December 28-án a pusztamérgesi könyvtár megtelt érdeklődőkkel, akiket magammal vihettem egy rövid fotósétára Kolumbiába és Marokkóba. Különösen nagy örömet jelentett számomra, hogy hazahozhattam élményeimet a kis falumba, ahonnan elindultam ezekre a messzi tájakra.
2014-ben felvételt nyertem egy nemzetközi projektbe Kolumbiába, mely száz gyakornokot vont be a világ minden részéről, Magyarországot egyedüliként képviseltem a nyolc hónapos tartózkodásom alatt. A 8 milliós fővárosban, Bogotában angol nyelvet tanítottunk állami iskolákban.  A kolumbiai emberek kedvessége, jókedvűsége és az ország természeti csodái magával ragadtak már az első napokban.

Anita nem csak előadást tartott – vendéglátója is volt a hallgatóságnak

Igyekeztünk sok helyre ellátogatni a többi önkéntessel, hogy megismerjük az országot. A Guatavita krátertóhoz is egy hétvégi egynapos túrával jutottunk el, melynek alján a legenda szerint arany csücsül, amit a muiszka bennszülött indiánok szórtak bele.
Tayrona Nemzeti Parkja a karibi tengerparton terül el. Fél napos dzsungel túrával jutottunk el kemping helyünkre közvetlenül a tengerpart mellett. Egy kedves kolumbiai család is meghívott egyszer a hétvégi házukba, ahol főzhettem nekik magyar gulyáslevest. Az emberek mindig nagy érdeklődéssel és rengeteg kérdéssel fordultak hozzám az országunkat és kultúránkat illetően, mivel előtte még nem találkoztak magyar emberrel.
A méltán híres kolumbiai kávé mindennapjaink részévé vált, ezzel indult a reggel, a tanítás megkezdése előtt. A régiónként változó jellegzetes ételek közül a bogotai Ajoaci csirkeleves, a Medellin környéki Bandeja de paisa, a banán levélbe csomagolt Tamales és a karibi tengerpart hal levese a kedvenceim lettek, de a sült erdei hangyát is kipróbáltuk. (Finom és ropogós!) 

Az ország gyümölcseit még a helyiek is sokszor nagy gonddal tudják megnevezni, annyi érdekes és zamatos gyümölcs és zöldség terem. A könyvtárban a licsit, földicseresznyét és avokádót tudtam bemutatni.
Rengeteg barátot szereztem Kolumbiában a világ szinte minden zugából, akikkel már többször is meglátogattuk egymást a nagyvilágban.
Marokkóba szintén Berlinben élő legkedvesebb barátnőm kísért el októberben. Egy körülbelül egy hónapnyi programot sűrítettünk bele 10 napba, amit az észak-afrikai országban töltöttünk el. Mivel sok látnivalót terveztünk be, ezért igen kalandos utunk volt. Szálláshelyeink változtak a hagyományos helyi riad-októl kezdve a sivatagon és vonaton alváson keresztül egy helyi család otthonáig. Marrakesh hatalmas medinája (bolhapiac) és Jemaa el-Fnaa főtere az Ezeregyéjszaka nyüzsgését élénkíti meg akrobaták, utcai pecsenyesütők és mesemondók egyvelegével. Ezen a főtéren a forgalmas rengetegben kígyóbűvölők üdvözöltek bennünket első napunkon. Kedvesen egy-egy kígyót a nyakunkba helyeztek, mondván, hogy ez jó szerencsét és szerelmet hoz. Türelmesen várunk mindkettőre!

Marokkó építészete magával ragadja a látogatót a nagy gondossággal kirakott mozaikokkal díszített Bahia palota termeiben sétálva, vagy a városszerte jelen levő mecsetekre pillantva. Egy többszáz éves cserzőműhely munkamenetével is megismerkedtünk, ahol a tehénvizelet és a galamb ürülék felhasználása szerves része a bőr puhításának, festéshez való előkészítésének.
A berber kultúráról is közelebbi ismereteket szereztünk, amikor kétnapos sivatagi túrán vettünk részt. Teveháton érkeztünk a Szahara kapujában levő táborhelyünkhöz, ahol a csillagok alatt töltöttük az éjszakát. Az ország északi részén található kék városba is elvonatoztunk. Chefchaouen kékségében egy napot gyönyörködtünk.

Marokkó medináiban a magasan tornyosuló színes fűszerekből a könyvtárba is jutott mutatóba őrölt koriander, őrölt gyömbér, kurkuma, Ras el Hanout (a bolt főnöke) fűszerkeverék és sáfrány, de még sivatagi homok is. (Utóbbi főzésre nem ajánlatos.) Kisebb kerámia tálak is mutatták a színek és minták végtelen sokaságát.
Nagy köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik eljöttek és megtiszteltek érdeklődő figyelmükkel. Berlini barátaim is jelen voltak, még ha nem is értettek sokat a magyar nyelvű előadásból. Edit néninek köszönöm az est megszervezését és a marokkói hangulatot teremtő ízletes menta üdítőjét és finom süteményeit.

Kószó Anita

Köszönjük szépen Kószó Anitának az izgalmas beszámolót egzotikus utazásairól. Anita önzetlenül megosztotta egyedülálló élményeit velünk, sőt még ő ajándékozta meg a hallgatóit marokkói teával.

Figura Károlyné könyvtáros

Archívum

Kategóriák

Híreink nyomtatásban

Közösségi hálózatok

Watch Live News

Legutóbbi hozzászólások