A májusfaállítás régi hagyomány. Május elsejére virradó éjszaka a legények májusfát állítottak fel a lányos házak kapujába. A májusfa a tavasz, az udvarlási szándék, szerelem és a természet megújulásának szimbóluma is egyben. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, amelyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel, vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal díszítették. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a köszöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
Jelen helyzetben még nem a tömegrendezvényeké a főszerep (igen, a „tömeg” relatív fogalom, de most nem is ezen van a hangsúly), de ez még nem ok arra, hogy ne állítsunk, illetve ne díszítsünk májusfát. A falu központjában, a nemrég elültetett csemeték egyike, a középső lett kiszemelve, hogy – ha az időjárás úgy engedi, egy hónapon keresztül, ahogy hajdanán, felszalagozva ékesítse a közterületet. Igen, egy egész hónapon keresztül állt a májusfa és csak a hónap végén – általában valami mulatság kíséretében – döntötték ki a fát.
A miénket most nem kíséri mulatság. Kidönteni sem fogjuk, hiszen nemrég ültettük és szeretnénk, ha szép nagyra nőne, árnyékot adna az alatta megpihenőknek. Most még akkora, hogy létráról elérni a tetejét is.
Az ovisaink már megcsodálták. Talán pár év múlva majd ők fogják feldíszíteni…
