Szünet van a labdarúgás háza táján, csak augusztus végén kezdődik majd a bajnokság. Addig pihennek a megyei csapatok is, de azért találnak maguknak elfoglaltságot. A pusztamérgesi focisták „szenior válogatottja” – akik nagyrészt jelenleg is igazolt játékosok és rendszeresen játszanak a bajnokságban – kiegészülve a PFMC játékosaival vendégeskedtek Csengelén, ahol barátságos mérkőzésen látta őket vendégül a Csengele Községi Sport Egyesület.
A csapat(ok) mozgatórugója, Kun-Szabó Tibor (ha a foci a téma, akkor egyszerűen „Kuszi”) él-hal a labdarúgásért, nem most kezdte a sporttal való foglalkozást. Az üzemeltetésében működő Gól Söröző a facebook oldal tanúsága szerint is a csapat színét, a lilát idézi, a falnyílás pedig kapufa mintázatú – ott is minden a fociról szól. A meccs előtti találkozó is oda szerveződött, ott melegített a vendég csapat.
A pusztamérgesi oldalon is van egy Kuszi – csak ő Pilu. Csíkos István is vendéglátós, rendszeresen támogatja és buzdítja a csapattagokat; akkor is, ha hozzák a három pontot a fiúk és akkor is, ha nem. „Így az igazságos, nem lehet mindig nyerni, ez a játékról szól” – sokan és sokszor hallották már tőle ezt a gondolatmenetet.
Most is ott volt (hol lett volna?) a focis kiránduláson, hiszen ők szokták összehozni ezeket a meccseket. Nem az első alkalom ez már, a csengelei csapat is vendégeskedett Pusztamérgesen és a mérgesiek is játszottak már Csengelén. A bajnokságban nem találkoznak, a Csengele a megyei II. osztályban játszik, míg a Pusztamérges a „megyeháromban” szerepel.
A meteorológiai előrejelzés szerint (már ami az időjárást illeti) viharos mérkőzésre lehetett számítani az egyébként barátságos meccsen.
A gondosan karbantartott pályára ez alkalommal nagyobb játékteret festettek, ezért 7 + 1 fős csapatban egyeztek meg a résztvevők. A borús idő miatti korai alkonyat nem volt számottevő tényező a meccsen; a játéktér nagyszerű világítással rendelkezik. Egymás ugratása és az esélyek latolgatása már az öltözőben elkezdődött:
– Indítónak kaptok kettőt, hogy el ne bízzátok magatokat…
életképek 1.
– Aha, abba majd én is beleszólok ám! – kontráz a kapus kesztyűhúzás közben.
Így megy ez, ha jól ismerik egymást a két térfélen játszók. Lendületesen kezd mindkét csapat, kimondottan pörgős a játék. Gól még nem esik ugyan, de vannak jó megmozdulások és meglepetésszerű támadások. A hazai csapat a sűrű passzokkal operál, a PFMC pedig a szélekre tolja a játékát, hogy aztán a csengelei kapu előtt teremtsen gólveszélyes pillanatokat. Tényleg jó a játék, nem unatkozik a lelátón a 30-40 fős közönség. Nem kevés ez, barátságos a mérkőzés, nem volt nagy dobra verve a találkozó. Szellős a focipálya, mégis beszorul a levegő, akárcsak a hazai csapat a saját kapuja elé. Pedig bennük van a szándék, de valahogy a mérgesieknek jobban jön ki a játék. Rövid időre az eső is rákezdi, annyit ér, hogy csúszósra áztatja a gyepet és megszaporodik a becsúszó szerelés, ami pedig csak egyszerű labdaszerzésnek indult…
Aztán magukra találnak a vendéglátók, a félidő 2-1-es PFMC vezetéssel érkezik. Eláll az eső, fogy a szóda, taktikai tanácskozás mindkét oldalon.
Térfélcsere után is pörög a játék, néha túlontúl is…
életképek 2.
– Hé, ne csináld már!
– Naa, nyugi! Ez csak játék! Nem a megyehárom, nem kell a pont, barátságos meccs van!
– De akkor oda-vissza legyünk szabályosak…
– Rendben, oké – és már nyúl a kéz az elkaszált játékosért.
Így megy ez, nem mindig egyértelmű, hogy kinek van igaza. De gyorsan egyezségre lehet jutni. Közben hol erről, hol arról villámlik, nem a legjobb az idő, de az eső legalább már elállt. Érzékelhetően fárad mind a két csapat, de vannak jól kialakított helyzetek mind a két oldalon. Fogy a játékidő is, aztán hirtelen pusztamérgesi találat a hálóban egy szép indítás után. Új lendületet az ez a játéknak: Csengele egyenlíteni szeretne, a mérgesiek pedig megtartani a vezetést. A nézők közül többen azt hitték, hogy a 3 : 3 egyben a végeredmény is. Hát nem az. Szép lenne az a 3 : 4 a vendégeknek, de kemény fából faragták a hazai csapatot is. Izgalmas a meccs vége, várjuk már a „felszabadító” sípszót… aztán a csengelei kapu előtt támadt kavarodásban üresen marad egy PFMC játékos. Vállald el! – hangzik a biztatás. Meg is lesz az eredménye: újabb gól, 3 : 5 az eredmény.
És ez már tényleg a vége, ezzel vonulnak az öltözőbe a játékosok. Jó a hangulat, mintha most kezdődne a mérkőzés; csak a fáradtság a több. Megy a rögtönzött kiértékelés és dicséretekből sincs hiány a szép helyzetekért, gólokért. Jó ezt látni az oldalvonal mellől is, hogy az ellenfél státusz csak arra a 2 x 30 percre szól. Utána a barátság, a hülyeség, a vicc és a nevetés van.
És a harmadik félidő – ahogy maguk között hívják a résztvevők a terített asztal melletti beszélgetést. Hamar előkerülnek a teli tálak is, jóféle vaddisznó pörkölt gőzöl benne. Megy a találgatás a fűszerezésre, van benne valami különleges, ám a szakács egyelőre nem mutatkozik, így minden csak feltételezés marad. Viszont tényleg jól sikerült a produktum, mert gyakran körbe jár a merőkanál és – a készlet erejéig – pótolni kell a fogyást. Közben a házigazda se tétlenkedik. Kuszi kezdi a körbe kínálást, de az önállóság jegyében az önkiszolgálásra biztatott mindenkit.
A vacsora mellett aztán a focin kívül a közelgő olimpiáról, a heti munkahelyi fiaskókról vagy sikerekről, családról, barátokról, egekbe szökő építőanyag árakról és még ki tudja, mi mindenről volt szó – úgy, ahogy az egy barátságos labdarúgó mérkőzés harmadik félidejében elvárható és lenni szokott.
Hajrá Mérges, hajrá Csengele! Köszönjük, hogy ott lehettünk!
Kimondottan jó meccs volt, köszönjük szépen! Kár hogy az időjárás kicsit elrontotta, de úgy néztük ez a játékosokat nem zavarta nagyon. Ilyen mérkőzéseket jó nézni a megye II-ben és a megye III-ban is. Gratulálok mind a kettő csapatnak az eredményhez!