Csengele – Pusztamérges öregfiúk meccs

Szünet van a labdarúgás háza táján, csak augusztus végén kezdődik majd a bajnokság. Addig pihennek a megyei csapatok is, de azért találnak maguknak elfoglaltságot. A pusztamérgesi focisták „szenior válogatottja” – akik nagyrészt jelenleg is igazolt játékosok és rendszeresen játszanak a bajnokságban – kiegészülve a PFMC játékosaival vendégeskedtek Csengelén, ahol barátságos mérkőzésen látta őket vendégül a Csengele Községi Sport Egyesület.

A csapat(ok) mozgatórugója, Kun-Szabó Tibor (ha a foci a téma, akkor egyszerűen „Kuszi”) él-hal a labdarúgásért, nem most kezdte a sporttal való foglalkozást. Az üzemeltetésében működő Gól Söröző a facebook oldal tanúsága szerint is a csapat színét, a lilát idézi, a falnyílás pedig kapufa mintázatú – ott is minden a fociról szól. A meccs előtti találkozó is oda szerveződött, ott melegített a vendég csapat.
A pusztamérgesi oldalon is van egy Kuszi – csak ő Pilu. Csíkos István is vendéglátós, rendszeresen támogatja és buzdítja a csapattagokat; akkor is, ha hozzák a három pontot a fiúk és akkor is, ha nem. „Így az igazságos, nem lehet mindig nyerni, ez a játékról szól” – sokan és sokszor hallották már tőle ezt a gondolatmenetet.
Most is ott volt (hol lett volna?) a focis kiránduláson, hiszen ők szokták összehozni ezeket a meccseket. Nem az első alkalom ez már, a csengelei csapat is vendégeskedett Pusztamérgesen és a mérgesiek is játszottak már Csengelén. A bajnokságban nem találkoznak, a Csengele a megyei II. osztályban játszik, míg a Pusztamérges a „megyeháromban” szerepel.

A meteorológiai előrejelzés szerint (már ami az időjárást illeti) viharos mérkőzésre lehetett számítani az egyébként barátságos meccsen.
A gondosan karbantartott pályára ez alkalommal nagyobb játékteret festettek, ezért 7 + 1 fős csapatban egyeztek meg a résztvevők. A borús idő miatti korai alkonyat nem volt számottevő tényező a meccsen; a játéktér nagyszerű világítással rendelkezik. Egymás ugratása és az esélyek latolgatása már az öltözőben elkezdődött:

– Indítónak kaptok kettőt, hogy el ne bízzátok magatokat…
– Aha, abba majd én is beleszólok ám! – kontráz a kapus kesztyűhúzás közben.

életképek 1.

Így megy ez, ha jól ismerik egymást a két térfélen játszók. Lendületesen kezd mindkét csapat, kimondottan pörgős a játék. Gól még nem esik ugyan, de vannak jó megmozdulások és meglepetésszerű támadások. A hazai csapat a sűrű passzokkal operál, a PFMC pedig a szélekre tolja a játékát, hogy aztán a csengelei kapu előtt teremtsen gólveszélyes pillanatokat. Tényleg jó a játék, nem unatkozik a lelátón a 30-40 fős közönség. Nem kevés ez, barátságos a mérkőzés, nem volt nagy dobra verve a találkozó. Szellős a focipálya, mégis beszorul a levegő, akárcsak a hazai csapat a saját kapuja elé. Pedig bennük van a szándék, de valahogy a mérgesieknek jobban jön ki a játék. Rövid időre az eső is rákezdi, annyit ér, hogy csúszósra áztatja a gyepet és megszaporodik a becsúszó szerelés, ami pedig csak egyszerű labdaszerzésnek indult…
Aztán magukra találnak a vendéglátók, a félidő 2-1-es PFMC vezetéssel érkezik. Eláll az eső, fogy a szóda, taktikai tanácskozás mindkét oldalon.

barátságos mérkőzésen is akadnak kemény helyzetek

Térfélcsere után is pörög a játék, néha túlontúl is…
– Hé, ne csináld már!
– Naa, nyugi! Ez csak játék! Nem a megyehárom, nem kell a pont, barátságos meccs van!
– De akkor oda-vissza legyünk szabályosak…
– Rendben, oké – és már nyúl a kéz az elkaszált játékosért.

életképek 2.

Így megy ez, nem mindig egyértelmű, hogy kinek van igaza. De gyorsan egyezségre lehet jutni. Közben hol erről, hol arról villámlik, nem a legjobb az idő, de az eső legalább már elállt. Érzékelhetően fárad mind a két csapat, de vannak jól kialakított helyzetek mind a két oldalon. Fogy a játékidő is, aztán hirtelen pusztamérgesi találat a hálóban egy szép indítás után. Új lendületet az ez a játéknak: Csengele egyenlíteni szeretne, a mérgesiek pedig megtartani a vezetést. A nézők közül többen azt hitték, hogy a 3 : 3 egyben a végeredmény is. Hát nem az. Szép lenne az a 3 : 4 a vendégeknek, de kemény fából faragták a hazai csapatot is. Izgalmas a meccs vége, várjuk már a „felszabadító” sípszót… aztán a csengelei kapu előtt támadt kavarodásban üresen marad egy PFMC játékos. Vállald el! – hangzik a biztatás. Meg is lesz az eredménye: újabb gól, 3 : 5 az eredmény.
És ez már tényleg a vége, ezzel vonulnak az öltözőbe a játékosok. Jó a hangulat, mintha most kezdődne a mérkőzés; csak a fáradtság a több. Megy a rögtönzött kiértékelés és dicséretekből sincs hiány a szép helyzetekért, gólokért. Jó ezt látni az oldalvonal mellől is, hogy az ellenfél státusz csak arra a 2 x 30 percre szól. Utána a barátság, a hülyeség, a vicc és a nevetés van.

A rangadó képei GALÉRIÁBA rendezve is megtekinthetők!

És a harmadik félidő – ahogy maguk között hívják a résztvevők a terített asztal melletti beszélgetést. Hamar előkerülnek a teli tálak is, jóféle vaddisznó pörkölt gőzöl benne. Megy a találgatás a fűszerezésre, van benne valami különleges, ám a szakács egyelőre nem mutatkozik, így minden csak feltételezés marad. Viszont tényleg jól sikerült a produktum, mert gyakran körbe jár a merőkanál és – a készlet erejéig – pótolni kell a fogyást. Közben a házigazda se tétlenkedik. Kuszi kezdi a körbe kínálást, de az önállóság jegyében az önkiszolgálásra biztatott mindenkit.
A vacsora mellett aztán a focin kívül a közelgő olimpiáról, a heti munkahelyi fiaskókról vagy sikerekről, családról, barátokról, egekbe szökő építőanyag árakról és még ki tudja, mi mindenről volt szó – úgy, ahogy az egy barátságos labdarúgó mérkőzés harmadik félidejében elvárható és lenni szokott.
Hajrá Mérges, hajrá Csengele! Köszönjük, hogy ott lehettünk!

1 hozzászólás

  1. Kimondottan jó meccs volt, köszönjük szépen! Kár hogy az időjárás kicsit elrontotta, de úgy néztük ez a játékosokat nem zavarta nagyon. Ilyen mérkőzéseket jó nézni a megye II-ben és a megye III-ban is. Gratulálok mind a kettő csapatnak az eredményhez!

Hozzászólás a(z) Varga Balázs bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük