..ami 1927. február 1-től 1975. augusztus 31-ig összekötötte Pusztamérgest Szegeddel és meghatározó szerepet töltött be az itt élő emberek életében. A kisvasút, pontosabban az Alsótanya vasút története sokkal korábban kezdődött. Szeged város vezetőit már a XIX. század végén foglalkoztatta, hogy miként lehetne a városhoz tartozó és Kiskunhalas irányába elnyúló nagy kiterjedésű területen élő tanyai lakosság közlekedési gondjain segíteni.
tervezgetés
A szétszórt tanyákon élő emberek lovaskocsival közlekedve az úttalan utakon 4-8 óra alatt értek a szegedi piacra; természetesen csak akkor, ha a havazás vagy a belvíz nem zárta el őket hetekre vagy hónapokra a külvilágtól. Ilyenkor a tanyai termények pontosan úgy hiányoztak a város piacáról, mint a kereskedőknek és iparosoknak a tanyai vásárlók. Ezen a gondon akart segíteni két szegedi vállalkozó, dr. Nyilassy Pál ügyvég és Ormódy Béla földbirtokos, akik 1897-ben előmunkálati engedélyt kértek és kaptak 1 évre a kereskedelemügyi minisztertől Szeged és Kiskunhalas között – Üllés, Zsana, Eresztőpuszta érintésével – helyiérdekű, gőzüzemű, normál nyomtávú (1435 mm) vasút építésére. Ez a terv pénz hiányában nem valósult meg, de az érdekeltek figyelme a vasútépítés felé fordult és évtizedekig tartó sajtóvita kezdődött a vonalvezetéssel és a nyomtávolsággal kapcsolatban.
Az 1987. évi helytörténetileg is nevezetes. Ekkor jelentek meg itt az első telepesek, akik csak sok viszontagság mellett tudták a sivár homokú, buckás, egyenlőtlen talajt annyira rendbe hozni, hogy termőtalaj legyen.
1902-ben Ormódi Béla – az említett vasútvonal egyik engedélyese – megvásárolta a közigazgatásilag Kiskunmajsához tartozó 4238 kat. hold területű pusztát és 1905-ben szőlőtelepet létesitett. A község belső magvát képező un. Nagytelepen az első telepesek 5 holdas parcellákra osztott homokos, addig műveletlen talajon foglalkoztak szőlőtermeléssel. A szőlőtelep beültetésekor 40 munkáslakás is épült. Ezek a családok voltak a község őslakói. Többen tanyát vettek, vagy építettek ezen a területen. Ormódi Bélának köszönhetően a szőlőtelep olyan rohamosan fejlődött, hogy 1908-ban a „világtól elzárt” önálló község lett Pusztamérges. Ormódi Bélát pedig a hálás utókor a település 90. évfordulóján posztumusz díszpolgárrá választotta.
A következő években tovább folytatódott a vasútépítéssel kapcsolatos végeláthatatlan vita, majd kitört az első világháború és ez a téma lekerült a napirendről, csak 1924-ben kezdtek ismét foglalkozni vele. Nem csak a tervezőket, hanem például Móra Ferencet is megihlette a tanyákat a várossal összekötő kisvasút építése.
A város közgyülése 1924 júliusában elhatározta, hogy Szesztay László műegyetemi tanár terve alapján Speyer kölcsönnel kiépíti az alsótanyai keskennyomközű gazdasági vasutat. A terv szerint a kisvasút Szegedről (akkor még nem volt eldöntve, hogy Rudolf térről) kiindulva halad Kunhalom, Alsóközpont (ma Mórahalom) érintésével Várostanya (ma Ásotthalom) végállomásig. Ebből a vonalból Kunhalom állomáson (a Balogh iskolánál) ágazik ki ÉNy felé Sárkányhegyet (1953-tól Domaszék), Lengyelkápolnát (1950-től Zákányszék), Zákányi iskolát érintő vonal és halad Pálffy tanya (ma Ruzsa) végállomásig.
és elindult!
1926 januárjában megkezdődtek a kisajátítások, márciusban pedig Kunhalmánál megkezdődött a vasútépítés. Pusztamérges vasúttörténete ez év nyarán kezdődött, amikor a település lakói – látva, hogy a normál nyomtávú vasúti tervből már nem lesz semmi – küldöttség útján kérték a várostól, hogy a gazdasági vasút északi szárnyát a Pálffy tanyától 8 1/2 kilométerrel építsék tovább Pusztamérgesig.
A város törvényhatósági bizottsága 1926. szeptember 29-én tárgyalta a vonal meghosszabításának ügyét és határozatba foglalta az építés feltételeit. A város 1926. október közepén bizottságot küldött a pusztamérgesi képviselő testületi ülésre és ekkor a vasútállomás helyét is kijelölték. Időközben a vasútépítés olyan gyors ütemben haladt, hogy a Szegedi Napló december 2-án arról számolt be, hogy „a tanyai kisvasút sinjeit már lefektették egészen Pusztamérgesig, ahová szerdán futott be az első gőzmozdony.
A mérgesi lakosság nagy örömmel fogatta az első vonatot, amelyen a város részéről Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos képviselte a várost. Az első befutott mozdony örömére az ősi hagyományokhoz híven bokrétaünnepet rendeztek Pusztamérgesen, és megvendégelték a munkásokat…”
A vasútépítők karácsonyi ajándékként szerették volna átadni a kisvasutat, de a szigorú téli időjárás ezt megakadályozta. Nem sokkal később, 1927. január 29-én már arról számolt be a Délmagyarország c. napilap, hogy „Félkilenc órakor kezdődött meg a Rudolf-téren a kisvasút mütanrendőri bejárása. Az állomásépület előtt megjelent mindenki, aki meghívót kapott. A kisvasút már ott várakozott a pályaudvaron, tisztára pucolt vagonjai ragyogtak az erős napfényben, a jó előre befűtött kismozdony vastagon ontotta a fekete kőszénfüstöt. . . Kilenc óra körül megalakult a bizottság, majd tagjai felszálltak a vonat utolsó kocsiába és a mozdonyvezető utasitást kapott az indulásra. A kisvonat minden útkereszteződésnél, állomáson és megállóhelyen megállt, a bizottság mindent a legapróbb részletig megvizsgált, és a kisvonat haladt, döcögött a tanyavilág felé, és így hagyta el sorban az öreg tanyákat.
Kellemesen lepte meg a bizottság tagjait minden állomás. Apró villaszerű épületek zöldre festett ablakfákkal és ereszekkel. Tiszta világos szobák, tágas várótermek. Sokan szívből irigyelték az állomásfönököket. Két órakor érkezett a vonat Pusztamérgesre. Az állomáson már várakozott az egész falu. Harsány éljenzéssel fogadták az állomásra berobogó masinát.
hamar megkedvelték
Fonott flaskók kerültek a vonat büféjébe, telitve jófajta mérgesi borokkal. Félóra veszteglés után indult vissza a vonat a város felé. Az út visszafelé már gyorsabb ütemü volt. Hat órakor ért be a kisvonat a Rudolf-téri végállomásra.” A bizottság mindent rendben talált, így semmi akadálya nem volt annak, hogy február 1-től meginduljon a menetrend szerinti közlekedés.
A kisvasutat hamar megkedvelte a falu lakossága, mert akkor ez volt az egyetlen összeköttetés a külvilággal, a falut érintő müutat csak 1933-ban épitették meg. A kisvasut évtizedeken át szállitotta a munkába járókat, a tanulókat, a piacra igyekvőket portékájukkal együtt, az élelmiszert, tejterméket, tojást, gyümölcsöt, bort…stb., kijelölt vonatokkal a postaküldeményeket, visszafele főként építőanyagot és talajjavításra trágyát.
Az 1960-as években Pusztamérges állomás átlagos utasforgalma 35-40 ezer fő/év, az áruforgalom feladásban 15-20, leadásban 300-350 kocsi/év volt.
A kisvasút nem csak vonataival, hanem telefonvonalával is jelentős volt ebben a térségben. Pusztamérgesen 1958-ban még csak 17 telefonelőfizető volt (a vasutállomáson volt postai telefon), de azokat csak a postaszolgálat munkaideje alatt lehetett használni, ahol kézikapcsolásu központ volt. A kisállomáson viszont folyamatos szolgálat volt, vagy a munkaidő a postainál tovább tartott, így sürgős esetben az átrakói vasúti alkalmazott közvetítésével értesiteni lehetett a mentőket, a rendőrséget vagy a tűzoltókat.
A korabeli tervekben többször szerepelt a kisvasút átépitése és bővitése. Pusztamérges ezekben a tervekben komoly elágazó központként szerepelt. A közelben új állomást épitettek volna, ahol csatlakozott volna a kecskeméti kisvasúthoz. Ezek a tervek nem valósultak meg, de csatlakozó állomás mégis volt Pusztamérges. A bajai székhelyű 22. sz. Autóközlekedési Vállalat 1954 májusától egy pár autóbuszjáratot közlekedtetett Baja-Kiskunhalas-Öttömös viszonylatban. A járatok csak munkanapokon közlekedtek, és Pusztamérgesen csatlakoztak a kisvonathoz.
Egy Öttömös – Szeged út menetrendje az alábbi volt:Busz indul: 4.30 – Öttömös – Busz érkezik: 16.40
Busz érkezik: 4.47 – Pusztamérges vasútáll. – Busz indul: 16.23
Kisvonat indul: 5.10 ……….. …………. Kisvonat érkezik: 16.00
Kisvonat érkezik: 7.05 -Szeged átrakó pu.- Kisvonat indul: 14.05
A kisvasút az 1960-as évek végén már nem tudta az utazási szükségleteket maradéktalanul ellátni, ugyanakkor megindult ebben a térségben is az autóbuszközlekedés. Az áruk átrakása is fokozatosan csökkent, mert gépkocsival háztól házig lehetett a küldeményeket fuvarozni. Tervezték a vonal átépítését is Kiskundorozsma fürdő, a község és a vasútállomás érintésével, de ez sem történt meg. A piaci forgalom is észrevehetően csökkent, amikor megszüntették az átrakó pályaudvar és a Marx (ma Mars) tér között először a villamosjáratokat, majd az autóbuszjáratokat, és gyalogolni kellett Szeged állomásig, az 1-es villamos megállóhelyéig.Végül az 1968.évi közlekedéspolitikai irányelvek megfelelően felülvizsgálták a kisvasút személy-és áruforgalmát, aminek eredményeként 1975. szeptember 1-től a kisvasút feladatát átvette a szegedi Volán Vállalat, amely már addig is jelentős szerephez jutott ebben a térségben.
48 év működés
A kisvasút legnagyobb érdeme az volt, hogy 48 évig tartó üzemideje alatt a szétszórt, szervezetlen tanyavilágot egyre jobban egyre jobban fejlődő falurendszerré alakitotta át. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk a város szívéhez nőtt kis „madzagvasút” emlékét, hogy gyermekeink is mesélhessenek arról unokáinknak, hogy volt egyszer ebben a térségben is egy kisvasút. Erre már megnyugtató módon több garancia is van. Szegeden a kisvasút megnyitásának 70. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a Roosevelt tér 14. számú ház falán, Domaszéken felújították a kisvasúti állomás épületét amiben 2008. július 18-án megnyitották az állandó kisvasúti kiállitást, de sorolni lehetne az utóbbi évek tévéfelvételeit és a volt alsótanyai települések megemlékezéseit is. (pl. Mocsár Gábor: Keskenyvágányon c. írása)
Szesztay lászló – akinek a terve alapján a kisvasut épült – még beláthatatlan sorban vonuló lovaskocsi tábort látott, ami fokozatosan napjainkra gépjármű áradat lett. Amilyen meghatározó szerepet töltött be a kisvasút az Alsótanya életében, annál sokkal fontosabb szerepe van az M-5-ös autópályának a homokhátsági települések fejlődésében, ami már teljesen megváltozott körülmények között folytatódhat tovább.
összeállitotta: Engi József vasúttörténész
2008.08.28.
A szerzőnek több kisvasúttal, annak történetével kapcsolatos írása jelent meg, amit számos tanulmányban mint hiteles és átfogó forrásmunkát használtak fel.