Monday, 2021. September 27.

Színpompás India


Napra és órára ­pontosan egy évre a kolumbiai és marokkói fotóséta után, 2018. december 28-án Indiába kalauzoltam el a kedves érdeklődőket a pusztamérgesi könyvtárban. Helyi kapcsolatok és közös berlini egyetemi éveink kapcsán jutottunk el a barátaimmal a világ második legnépesebb országába. India hatalmas méreteit egy magyar embernek nehéz elképzelni, hiszen nem csak területe (3 287 263 km2), népessége (1 339 180 127 fő) de egy-egy városának lakossága (főváros Új Delhi: 16 314 838 fő, Mumbai: 18 414 288 fő) is többszörösen meghaladja a magyar adatokat.

Érkezésünk egybeesett a Holi fesztivállal, az indiaiak tavaszköszöntő ünnepségével, amikor a tél elűzését máglya gyújtással, a tavasz vártát pedig színekkel ünneplik. Táncolnak és színes porokat szórnak egymásra az emberek, így üdvözölve az új évszak eljöttét.  Mi is részt vettük egy ilyen színes ünnepségen, ahol a nap végére csak a fogaink maradtak fehérek. Pune városában ünnepeltük a Holi fesztivált, és itt több indiai család is vendégül látott minket. Megízleltük az ízekben gazdag házi indiai ételeket, melyeknek alapanyaga a megannyi finom illatú fűszer. A könyvtárban megillatozhattunk különböző fűszer keverékeket (masalákat), a híres tandoori és garam masala keverékeket is.

Punéból dél Indiába, Kerala térségébe vezetett az utunk. A kb 1300 km-es utat vonattal tettük meg, ami 26 órába telt. A magas hőmérséklet és páratartalom ezen a vidéken egészen elképesztő. Kochi városában a helyi halászok külünleges kínai halászhálókkal halásznak, melyeket a motorkerékpár motorjának segítségével emelnek ki a vízből – szerencsés esetben némi hal zsákmánnyal a hálóban. Egy kötél fonó kisüzemben megfigyeltük, hogyan készül a kókuszdió rostjaiból erős kötél, melyből egy darabot a könyvtárban is szemügyre lehetett venni. A csatornákra és nyílt vízre épült Alleppey kis városában a szállásra is alkalmatos nádtetős hajók úszkálásában és a zöldellő rizsföldekben gyönyörködtünk. Egy hagyományos banánlevélen felszolgált ebéddel vendégeltek meg minket a nap során.  Munnar térségében a teaültetvények lankáiról nem tudtunk elegendő fotót készíteni. A tea levél szüretelése folyamatosan zajlik a meredek lejtőkön elhelyezkedő teacserjékről. Egy botanikai túrán megismerkedtünk több, mint negyven féle fűszer eredetéről. Többek között láttunk szegfűszeg fát, kurkuma növényt, terméseitől roskadozó füge fát, ananász bokrot, bors cserjét és a fekete bors szárítási folyamatát is megismertük. Goa térségében együtt élveztük a tengerparti strandolást a tehenekkel is, az indiaiak szent állataival, akiknek szabad járásuk volt a parton. Tehén ürülékből és vizeletből kozmetikumokat is gyártanak, a könyvtárban láthattunk mosogatásra és fürdésre is alkalmas szappanokat. Mumbaiba visszatérve, a város közepén az egészen elképesztő hatékonysággal működő Dharavi szegénynegyedbe látogattunk el. A napi pár száz forintos keresetért az ott élő és dolgozó emberek veszélyes vegyszerekkel dolgoznak hiányos higiéniai körülmények között. Mégis a beérkező műanyag hulladék 80%-át képesek újrahasznosítani. (Mialatt Nagy Britannia műanyag hulladékának csupán 23%-át képes újra felhasználni.) Indiában utaztunk földön, vízen és levegőben is. Kedvencem az autoriksa volt, mely gyorsan eljuttatott a célpontunkba és még jót is szellőzött az utas a menet során.

A könyvtárban a hagyományos kurti viseletet, ékszereket, dísztárgyakat, képeslapokat, szappanokat és illatozó fűszereket lehetett megtekinteni. A Bombay Mix nevezetű fűszeres indiai csemegével köszöntem meg mindenkinek a kedves és megtisztelő figyelmét az est folyamán. A csemegéhez kiválóan illett Edit néni finom gyömbér likőrje. Utólag is köszönöm az esemény megszervezését és az érdeklődők figyelmét.

Kószó Anita

Archívum

Kategóriák

Híreink nyomtatásban

Közösségi hálózatok

Watch Live News