Szívesen – hangzik a közismert köszönetnyilvánítás. Ami manapság új értelmet is nyert a kupakgyűjtő szívek kihelyezésével. Egyre több településen adnak hírt arról, hogy náluk is van már lehetőség arra, hogy a csavaros műanyag kupakokat szervezetten gyűjtsék valamely jótékony cél érdekében. A kupakgyűjtő mozgalom anno Dániából indult el világ körüli útjára. Először kevésbé látványosan, de már szervezetten gyűjtötték a műanyagot, ma pedig már számos magyarországi településen is találkozhatunk erre a célra kialakított kupakgyűjtő szívekkel. Legutóbb Bordány és Üllés számolt be a környékünkön gyűjtő kihelyezéséről.
Az ásványvizes palackok kupakján kívül a dobozos gyümölcslé és a tej csavaros kupakja is gyűjthető, de a flakonos mosószer, öblítő vagy a testápoló, a balzsam kupakja is belekerülhet a gyűjtőedénybe. Ha megtelik a szív, zsákba kerül az „adomány” és a feldolgozó cégeknek történő értékesítéssel váltható ténylegesen támogatásra. Újrahasznosuló dologról van szó; a gyártási folyamat részeként a kupakokat felaprítják és olyan granulátumot készítenek belőle, amiből aztán zöldségtároló, műanyag rekesz, szemeteskuka, locsolókanna, vödör, lapát készülhet – bármi, amit extrudálással (megolvasztott granulátum formába préselése) el lehet készíteni. Ezzel jelentősen csökkenthető a műanyag hulladék környezetterhelése, nem utolsó sorban az erőforrásainkkal való ésszerű és takarékos gazdálkodást is jelent, hiszen a „szemétből” állítható elő funkcióval rendelkező használati tárgy, eszköz…
Csíkos István önkormányzati képviselőben április elején fogalmazódott meg a gondolat: jó lenne egy ilyen Pusztamérgesen is! Konkrét elképzelése ekkor még nem volt, hogy kit és hogyan lehetne ilyen módon segíteni, de nem is ez volt az első dolog. Kivitelezőt keresett az interneten, aki nincs is messze, ért is hozzá és meg is csinálja – végül, de nem utolsó sorban nem méregdrágán adja a kupakgyűjtő szívet.
Egész iparág épült már erre az igényre, és aki kicsit szétnéz az interneten, kapaszkodjon meg, mert mutatós, de nem igazán baráti áron kínált gyűjtőkkel is találkozni fog.
A választás egy kecskeméti vállalkozóra, Váradi Norbertre és cégére esett, aki telefonos egyeztetés után rövid határidővel vállalta a kupakgyűjtő elkészítését. (ugyanilyen gyűjtő került Mórahalomra is, mondhatni ikertestvérek, az is ugyanott készült néhány hete – a szerk.)
Április 23-án délután keltünk útra, hogy elhozzuk a megrendelt gyűjtőt. Az oda úton beszélgettünk a kezdeményezés ötletgazdájával a beszerzés körülményeiről.
– Sok más településen is van már ilyen, gondoltam, nekünk is lehetne. Mindig van kinek gyűjteni. Tudom, hogy az általános iskola is gyűjti a kupakokat, felvettem a kapcsolatot velük, hogy gyűjthetnénk közösen. Örültek neki és rögtön elfogadták az együttműködést. – kezdte a történetet Csíkos István, aki a polgármestert is megkereste az ötletével.
Dr. Papp Sándort nem kellett hosszasan győzködni a kezdeményezés hasznosságáról.
– Az első gondolatom – a megkeresés előtt – a saját finanszírozás volt – folytatta. Nekem ennyit megért volna, ha valakiknek hasznára lesz ez a lehetőség. Aztán képviselőtársaimra is gondoltam, hogy közösen megvásárolhatnánk a kupakgyűjtőt. A polgármester tovább egyszerűsítette a dolgot: azt mondta, ha közösségi támogatásra számítunk, akkor azt az önkormányzatnak is kötelessége támogatni és a hazaszállításhoz is biztosítanak járművet.
Így gyakorlatilag pár napon belül lebonyolódott a tárgyalás, egyeztetés és megoldódott a szállítás is. A kivitelező a bonyolult útbaigazítás helyett elénk jött a kecskeméti szupermarket parkolójába és elvezetett minket a vállalkozás telephelyéig. A telefonban ennyit mondott: egyszerűbb lesz így és gyorsabb is. A város határában egy kiadós záporba futottunk bele. Éppen csillapodott a zuhé, amikor megérkeztünk a telephelyre.
Váradi Norbert lakatos az egyszerűségre törekvő ember. Mosolyogva nyitott kaput és kalauzolt bennünket a műhelyig, ahol munkatársai az érkezés pillanatában is dolgoztak.
– Elvállalunk mindenféle lakatos munkát. A kicsit is, a nagyot is. Ráálltunk a kupakgyűjtő gyártására, még az ukrán határ mellől is kaptunk megrendelést. Hat órát autóztak, hogy elvigyék a gyűjtőt. – mondja, miközben megmutatja, melyik lesz a miénk. Szép pirosra festve állt a sarokban egy másik mellett. Már annak is van gazdája. Meg sem lepődünk ezen.
– Emez a sárga egy kézilabda csapatnak készül – mutat egy késznek látszó darabra. Nem ez lesz a színe, ez csak az alapozó. Minta is lesz rajta, aztán lesz majd színre fújva…
Munkatársai hasonló jó kedvvel dolgoznak, mint ahogy a szószólójuk nyilatkozik. Hamar kartonlapot és csomagoló fóliát kerít, hogy sérülés nélkül rögzíthessük a raklapra a fémszerkezetet. Pár fotó is készül, hát persze, hogy örülünk. A srácok ebben is osztoznak velünk.
– Lenne itt még egy dolog – mondja Norbert, amikor készen vagyunk a rögzítéssel. A fiúkkal mi is gyűjtöttünk kupakokat, van két zsákkal. Ajánlottuk azoknak, akik áruért jöttek. Meg is lepődtünk, hogy nem kérték, pedig szívesen adjuk. Ha esetleg…
Meglepődünk és megállunk egy pillanatra. Hogy? Megrendelnek gyűjtőket a kupakoknak és a felajánlott belevalót nem kérik? Nem értjük… együtt nevetünk örömünkben, látják rajtunk, hogy nem maradnak a műhelyben a telerakott zsákok, mennek a platóra a rakomány mellé.
Gyors információcsere és a közlendők pontosítása után indulunk vissza. A számla majd online érkezik, így az egyszerűbb. Csukódik a kapu és indulunk vissza, baljósan borongós az ég alja. Mire hazaérünk, szó szerint kapunk hideget – meleget: Kiskunfélegyházától Majsáig ragyogó napsütés, onnantól szakadó eső kísér bennünket. Késő délután érkezünk, néhol jég is volt, mondják az itthoniak… A hétvégét a Művelődési Ház előcsarnokában tölti a kupakgyűjtő, a felállítása és felavatása a következő hétre marad. Nincs semmi elkésve, a segítő szándék és cselekedet mindig időszerű.
Az avatásra szinte mindenki kupakokkal érkezett. Stílusosabb avatás nem is lehetne, mint kipróbálni és kedvet csinálni a gyűjtéshez, hogy aki látja a központi helyen lévő gyűjtőt, kedvet kapjon hozzá, hogy következő alkalommal szintén kupakokkal érkezzen, gyarapítva a készletet. Erdélyi-Nagy Renáta jegyző asszony a lakatot hozta, az ürítő ajtaját pedig Dr. Papp Sándor polgármester zárta le, hogy amíg a szív meg nem telik a segítők szándékát szemmel látható módon mutató tartalommal, biztonságosan őrizze azt. Negyela Zoltán atya, plébániai kormányzó a kupakgyűjtő megszentelését kísérő beszédében az áldást nem csak a kezdeményezés sikerére, hanem a segítők szándékára is kérte – hiszen lehet-e magasztosabb cselekedet, mint egy ismeretlen embertársunk önzetlen, feltétel nélküli szeretete, amely a megsegítésével ölt testet? Aligha…
A mini-átadási ceremónián a Szent Ágoston Katolikus Általános Iskola képviseletében részt vett Kávássyné Molnár Emese is, aki rövid tájékoztatással volt a kupakgyűjtés helyi történelmével, történetével kapcsolatban.
– Iskolánk 2019. november 9-én csatlakozott a kupakgyűjtéssel egy olyan kezdeményezéshez, amelyben egy kisfiú, Ádám Attila gyógykezeléséhez, a családja mindennapjainak könnyítéséhez kívántak hozzájárulni a gyűjtés által. Számlaszám is tartozott az adománygyűjtéshez, ám általános iskola lévén úgy gondolták, hogy a gyerekek szemléletmódjának formálása, az egészségre és környezetvédelemre történő figyelemfelhívás hatásosabban szolgálja az eredeti kezdeményezést és a célcsoport lehetőségeihez is jobban illeszkedik a kupakgyűjtéssel megvalósított értékteremtés.
Ádám Attila – családja, ismerősei körében Ati – bélelzáródással született. 2014-ben, a sikeres műtét után egészségesen térhetett haza, ám 5 hónapos korában hányás miatt ismét kórházba került. Keresték az okát, vizsgálták, mi okozhatta ezt. Lesújtó volt a diagnózis: egy 90 cm-es bélszakasz elzáródott és elhalt; vérmérgezést kapott. Leállt a szíve és 8 percen át volt „odaát”, majd visszatért a való életbe, ám ez sajnos már nem volt olyan, mint annak előtte. Nevelése, fejlesztő foglalkozásai megváltoztatták a család életét, de egyikük sem adja fel – ezért a kupak- és adománygyűjtés is. Németországi gyógykezelésre gyűlnek a forintok és gurulnak a kupakok.
Itt tartunk most, 2021. tavaszán. Szépen gyarapodik a kupak kupac, pedig alig egy napja került ki a nagy piros szív a parkba. Szem előtt van, rendszeres lesz az ürítés, meg sem lehetne feledkezni róla. A mennyiséget illetően nincs sok és nincs kevés – egyetlen bedobott kupak is számít, hiszen az óceán is „csak” a cseppek összessége…
Hogy lehetne-e más cél? Nyerhetne-e helyi értelmet ez a nemes kezdeményezés? Persze. Számtalan helyre érkezhet(ne) a segítség, amelyről talán nem is tudunk, mert nem kerül nyilvánosságra. Idővel talán lesz helyi cél is; most ez van. Született egy képviselői ötlet, jókor és jó helyen tűnt fel egy közösségi oldal üzenete, amely polgármesteri közbenjárásra szárba szökkent, hogy újabb és újabb támogatók által szó szerint is iskolapéldája legyen a segítségnek és fejlődjön tovább. Szép példája ez az együttműködésnek.
Ati biztos örülne neki, ha tudná…
Gyűjtsék a kupakokat!
