SzGV 100 jubileumra

A pusztamérgesiek (és az ásotthalmiak) életének hajdan meghatározó része volt a keskeny nyomtávú Szegedi Gazdasági Vasút, vagy közismertebb nevén kisvasút, madzagvasút. Méltóságteljesen kanyargott a pusztában a nyárfa ligeteken, borókásokon, szikes réteken át egészen a megyeszékhelyig – kezdetben a Rudolf téri (ma Roosevelt tér) állomásig a Klinikák és a Tisza között, később pedig kijjebb, a Szeged Állomás mögötti kisvasút állomásig, amit a Fővám közön – a “Kőlukon” – keresztül lehetett a legegyszerűbben megközelíteni. Ez ma a (jobb sorsra érdemes) Tisza Pályaudvar területe… ma így ismerik a helyet. Ajh, de rég volt…

Az emlékek “őrzői” közül az egyik legfontosabb a Vasúttörténeti Alapítvány, amely szervezet őrzi, gyűjti és rendszerezi a rendelkezésére álló, a kisvasutakkal, megszűnt szárnyvonalakkal kapcsolatos fotókat, tárgyi emlékeket, kordokumentumokat is. Pusztamérges – mint egykori kisvasúti végállomás – is kapott abból a levélből, amelyben a közelgő évforduló apropóján kérik a falu segítségét:

2027. február 1-én lesz 100. évfordulója a Szegedi Gazdasági Vasút elindulásának. A Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány és az egykori kisvasút “barátai” az esemény jelentőségéhez méltó megemlékezést szeretnének tartani, a részletes program összeállítása az elkövetkezendő időszakban történik. A megemlékezés része lenne a kisvasút történetét feldolgozó könyv megjelentetése, amelynek “szerkesztő bizottsága” 2022. március 19-én a Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumának, az SzGV Egyesület tagjainak és vasúttörténészek részvételével alakult meg. A megemlékezésekbe Szeged város mellett a többi érintett települést is be kívánjuk vonni.

A XIX. században a mintegy 142.000 kat. hold területtel rendelkező Szeged Szabad Királyi Város számára komoly gondot jelentett a nagy kiterjedésű terület, hiszen a várostól a nyugati határa légvonalban a legtávolabbi részen 41 km távolságban volt. A század második felében megkezdődött vasútépítések során előbb a Kiskunfélegyháza – Szeged (1854), az Alföld – Fiumei vasút Békéscsaba – Szeged-Rókus – Szabadka (1869-1870), majd a Pest – Szabadka (1882) vonal nyílt meg.

A vasutakkal elérhetővé vált a város a felsőtanyai és a röszkei térségnek, de a nyugatra elterülő alsótanyai területről (közel 80.000 kat. hold) továbbra is nehezen közelíthették meg a várost. Az 1879. évi nagy árvíz után rohamosan nőtt a tanyai lakosság létszáma, ráadásul az alsótanyai lakosság egy részének a közelebb volt Szabadka, Horgos vagy Kiskunhalas város piaca, mint az anyavárosé. A megindult vasúti közlekedés gazdasági és társadalmi eredményeit fölismerve, hamarosan felmerült a vasútépítés szándéka a még föltáratlan területen.

A század utolsó éveitől több vállalkozó elképzelései követték egymást, melyek rendre meghiúsultak. A sok vita azonban arra jó volt, hogy eldőlt, milyen vasutat is szeretne a város. A vasúttervezői és üzemeltetői tapasztalatokkal is rendelkező Szesztay László műegyetemi tanár megbízásával 1909-ben elindult folyamat eredményeként a város érdekeinek legjobban megfelelő, keskeny nyomközű gazdasági vasút kiépítését határozták el. A kereskedelmi miniszter 1911. június 8-án előmunkálati engedélyt adott a tanyai vasút megépítésére, 1912. április 5-én pedig már a létesítendő vonal közigazgatási bejárását rendelte el, ami még a hónap közepén megtörtént. A megindult folyamatnak az I. világháború kitörése vetett véget.

A háborút követően csak 1924-ben került napirendre a vasútépítés ügye és a júliusi közgyűlés már jóvá is hagyta a tanyai vasút megépítését. Innentől fölgyorsultak az események, 1926. március 22-én Kunhalomnál megindult az alsótanyai vasút építése, 1927. február elsején pedig átadták a közforgalomnak a közel 30 éve tervezgetett vasutat. A Rudolf tér – Várostanya vonal hossza 36 km, míg a Kunhalom állomásnál elágazó és Pusztamérgesig kiépített vonal hossza 33 km volt. Az átadott gazdasági vasút építésének és üzemeltetésének tapasztalatait a következő években figyelembe vették az Alföld más nagyvárosai (Kecskemét, Cegléd) is, saját vasútjuk megépítésénél.

A vasút a várakozásoknak megfelelően, gazdaságosan működött, beváltotta azokat a reményeket, melyeket a megépítésével szerettek volna elérni. A tanyai lakosság termékei nagyobb mennyiségben jelentek meg a város piacain, az áruért kapott bevétel egy része pedig a városi kereskedők forgalmát növelte.

Az éves zárszámadás idején ugyan rendre felborzolta a kedélyeket a sajtó, mivel a SzGV pozitív mérlege ellenére az eredmény nem volt elegendő a vasútépítésre felvett kölcsön törlesztő részletére.
a II. világháború időszakában, majd a háború utáni években a működés nehézségei ellenére komoly segítséget jelentett a város lakosságának ellátásában a kisvasúton beszállított élelmiszer és a város erdeiből kitermelt tűzifa.
1949-ben államosították a kisvasutakat, attól kezdve a város egykori kisvasútja a MÁV kereteiben, Szegedi kisvasútként működött. A következő évben az egykori tanyavilágból megalakultak az önálló települések, melyek létrejöttéhez nagyban hozzájárult a kisvasút működésével fölgyorsult gazdasági fejlődés.
A MÁV az ’50-es évek közepétől a járműpark korszerűsítésébe kezdett, hogy biztosítsa a megnövekedett utaslétszám és áru elszállítását. A vasúti pálya korszerűsítésének elmaradása és a közúti közlekedés ugrásszerű fejlődése azonban ennek a kisvasútnak is megpecsételte a sorsát. 1975. augusztus 31-én közel 49 éves működés után végleg megállt a “madzagvasút”. az elindulást megelőző évtizedekkel több mint 120 év történetét tervezzük feldolgozni, méltó emléket állítani a Szegedi kisvasútnak.

Mondi Miklós
Vasúttörténeti alapítvány kuratóriumának elnöke

Nagy segítség lenne a szervezők számára, ha a tervezett kiadványba új, eddig nem ismert – vagy már feledésbe merülő – pusztamérgesi vonatkozású tartalom kerülhetne! Kérjük, ha a kisvasúttal, annak működésével kapcsolatos bármilyen tárgyi emlékkel, személyes élménnyel, fényképekkel rendelkeznek, tájékoztassák arról az Alapítványt (6724 Szeged, Tisza Lajos krt. 28-30. e-mail cím: vasuttortenet.szeged@gmail.com).
Ha a kapcsolatfelvételben vagy a fotók feldolgozásában nehézségekbe ütközne, keresse fel a Móra Ferenc Műv. Ház DJP Pontját, ahol technikai segítség is rendelkezésre áll!

1 hozzászólás

  1. Dicséretes, hogy foglalkoznak ezzel és ápolják a múltat! Szegedi vagyok és Domaszéken születtem, sokat utaztam a kisvasúton Alsótanyára, Ásotthalomra is.Ott voltam, amikor ha jól emlékszem, egy iskolaépületben Engi József feledhetetlen előadást tartott! Szép volt, tartalmas!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.